Brandenburgi kapu – Berlin jelképe

Nagyon jellemző Berlinre: amikor 1791. augusztus 6-án hivatalosan is megnyitották a kaput, a királyi épület még nem készült el. A Quadriga nem volt készen – csak két évvel később állították fel. A berliniek szerint ez még szimbolikusabbá teszi a Brandenburgi kaput. De hogy a város egyik fő látványosságává kell válniuk, az már kezdettől fogva ismert volt – II. Friedrich Vilmos császár ugyanilyen fényűzőnek és irigylésre méltónak tervezte őket.

A harmincéves háború után tizennyolc bejárati kapuval rendelkező vámfal épült Berlin körül. Ezek a porosz fővárosba importált áruk adóbevételének megszervezését szolgálták. A főbejáratot sajátos módon kívánták kialakítani – kaput kellett állítani, amely nemcsak szegély funkciót töltött be, hanem dekorációként is szolgált. A kapukat, amelyek útja Brandenburg an der Havel városába vezetett, 1781-ben kezdték építeni. Az idők békések voltak, az új kaput eredetileg nem Brandenburgi Kapunak, hanem Friedenstornak hívták, az azt koronázó quadriga helyére pedig a az irányított ókori görög békeistennő, Irén.

Friedrich Wilhelm II. Carl Gotthard Langhans porosz építészt bízta meg a munkával. A tervezést „lelkiismeretesen” kellett elkészíteni, hogy a vámállomás áthelyezése esetén a kapuk állva maradjanak és kellemesek legyenek a szemnek. Így történt: a tizennyolc kapu közül csak a Brandenburgi kapuk maradtak meg, és így váltak a főváros és egész Németország jelképévé. Az athéni Akropolisz és Propylaea ihlette építész először használta az ókori görög stílust a német építészetben, megalapozva a később berlini klasszicizmusként ismertté vált építészt. Gyakran feltételezik, hogy Berlint a Békekapu építése miatt „Athén on the Spree” beceneve kapta, de ez nem így van. Valójában a város a 18. századra Európa kulturális központjává vált.

Az akkori híres berlini szobrász, Johann Gottfried Schadow alkotta meg a kaput koronázó híres quadrigát, bár az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy mesterek egész csoportja dolgozott rajta. A munka befejezése után olyan pletykák keringtek, hogy az istennő makettjét életnagyságúra faragták, és hogy a „modell” Wilhelmina von Lichtenau grófnő, akit „a porosz pompadournak” is neveznek, és II. Friedrich Wilhelm szeretője volt.

Az elmélet mellett szól az a pikáns tény is, hogy a szobor eredetileg meztelen volt, és Wilhelmina szeretett „meztelenül” pózolni. A közemberek nem találták megfelelőnek ezt a „ruhát”, vagy inkább annak hiányát, és az istennőt rézruhába kellett öltöztetni. Csak a figura háta maradt részben szabadon. Maga Johann Gottfried Schadow azonban azt állította, hogy számára a modell egy teljesen más fiatal nő, egy Hausvogteiplatzi kovács lánya.

A Brandenburgi kapu Quadriga mindig is felkeltette a figyelmet. Valójában nem más vágyott rá, mint Bonaparte Napóleon, aki a Berlin felett aratott 1806-os győzelme után a Quadrigát 13 dobozra szétszedte és Párizsba vitte. Ezzel az akcióval a „lótolvaj” becenevet szerezte a berliniek körében. Ironikus módon a második világháború alatt az egyik ló feje pontosan Napóleon szétszerelési terve szerint leszakadt.

1814. június 9-én, Poroszország Napóleon feletti győzelme után a szoboregyüttes visszakerült a helyére – az istennő éktelenül kitett részeit megfelelően letakarva a Párizsból Berlinbe történő szállításhoz. Azóta a kapuk a Franciaország feletti győzelem szimbólumává váltak, a béke istennője pedig a római győzelem istennőjévé, Viktóriává változott, amelyet egy új elemmel – a porosz vaskereszttel – egészítettek ki. A lakosság körében a Quadriga a „Retourkutsche” becenevet kapta, ami németül valami olyasmit jelent, mint „válasz” vagy „változás”.

A Quadriga visszatérését Berlinbe Simon Kremzerre, a Blücher-féle sziléziai hadsereg katonára bízták, aki nagy tapasztalattal rendelkezett a terjedelmes rakományok szállításában. Hálaként megkapta a jogot, hogy Berlinben éljen, és közlekedési vállalkozó lett, megnyitva a város első lóvontatású buszvonalát.

1871-ben, a francia-porosz háború győzelme, a Német Birodalom kikiáltása és I. Vilmos német császári eskütétele után hatalmas győzelmi felvonulás haladt át a Brandenburgi kapun. A kapukkal szemközti téren tömegesen ünnepelték az államegyesítést. Majdnem 120 évvel később, 1990 szilveszterén újabb ünnepségre került sor, ezúttal Németország újraegyesítésének megünneplésére – ez egy figyelemre méltó fordulópont a történelemben!

1945-ben a kapuk súlyosan megsérültek golyók és repeszek miatt, és egy lövedék egyenesen a quadrigába talált. Csak 1958-ban építették újjá, addig szovjet zászló koronázta a kapukat, amit később az NDK zászlaja váltott fel. A hidegháború idején a kapuk az NDK területén voltak, 1961. augusztus 13. után pedig a berlini fal akadályozta a bejutást rajtuk.

A Brandenburgi kapu rendszeresen megtalálható a városi hírekben. Például 2013-ban egy ittas sofőr úgy döntött, hogy pontosan azt teszi, amire a kapuk eredetileg készültek – áthajt rajtuk. Az eredmény: egy sérült oszlop, jobbról harmadik, és egy összetört BMW. A szerencsétlen sofőr ijedten megúszta.

Egy évszázaddal korábban azonban súlyosabb közlekedési baleset történt. A központi főút a forradalomig kizárólag a királyi család tagjai és a külföldi nagykövetek számára volt fenntartva. Ám 1918-ban a felkelő katonák kihasználták őket, és olyan gyorsasággal törtek be a kapukon, hogy eltemették a szerencsétlen Lorenz Adlont, a közeli, azonos nevű híres szálloda alapítóját. A vállalkozó túlélte a balesetet, de három év múlva egy újabb baleset után ugyanitt meghalt.

A Brandenburgi kapu az egyik leggyakoribb szuvenírmotívum, és jó okkal. A bögrék és pólók klasszikus nyomataitól az Adlon Hotel éttermében felszolgált csokoládéminiatűrökig úgy tűnik, Berlinben szinte mindenki kihasználja a Brandenburgi kapu iránti turisták érdeklődését. Érdekes módon a Berlin szimbólumát körülvevő üzlet 200 éves múltra tekint vissza. Ekkor kerültek piacra a porcelán húsvéti tojások a híres nevezetesség aranyozott képeivel.

A város kulcsfontosságú szimbólumaként és fontos műemlékeként a Brandenburgi kapu döntő szerepet játszik Berlin turizmusában. Ezeket a történelmi átjárókat különféle formában és médiában újjáteremtik, a fényképektől és képeslapoktól az emléktárgyakig és ajándéktárgyakig. A kapuk iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy aligha egyetlen berlini szuvenírbolt nélkülözheti a kapuk másolatát vagy ábrázolását.

A kapuk a gasztronómiában is népszerűek. Például a nevezetesség csokoládé miniatűrjét szolgálják fel a híres Adlon Hotel éttermében – ez a német fővárosban tett látogatás finom emléke.

Ez a „tor üzlet” nem új keletű. Már 200 évvel ezelőtt is árultak porcelán húsvéti tojásokat, amelyeken aranyozott kapukép látható, ami aláhúzza ennek a motívumnak a tartós népszerűségét. Ez a figyelemre méltó hosszú élettartam a Brandenburgi kapu mély kulturális hatásának és történelmi jelentőségének bizonyítéka. Nemcsak a város nevezetességei, hanem eseménydús történelmének és Európa fontos csomópontjaként betöltött pozíciójának szimbólumai is.