UNESCO világörökségi helyszín. Goslar városa

Goslar városa több ezer éves. A város 968-ban jött létre, amikor felfedezték a helyi érclelőhelyeket és ezüstlelőhelyeket. Természeti gazdagságának köszönhetően a város létfontosságú volt a Hanza-szövetség számára. 1992 óta Goslar a Rammelsberg-bányával együtt szerepel az UNESCO világörökségi listáján.

A város értéke

Az ezüstbányák felfedezése biztosította Goslar gyors fejlődését. Ez a megjelenésében is tükröződött. Ahogy a település a Rammelsberg-bányák körül nőtt, az épületek is ennek megfelelően alakultak, és az utcákat is ennek megfelelően alakították ki.

A Szalic és a Hohenstaufen dinasztiák német császárainak volt itt egykor rezidenciájuk – és ez volt a kedvencük. A várost akkoriban Észak-Rómának nevezték. Ma közelebbről is megnézheti a császári palotát, amely lenyűgözően hatalmas. Homlokzata 54 méter széles.

1290-ben Goslar szabad birodalmi város lett. Ezt a státuszt 1340-ben megerősítették. A város számára a legjelentősebb esemény az volt, hogy a császár kiváltságot kapott saját ezüstpénz verésére. A Mariengrochen nevet kapta.

A császári rezidencia 1865-ben összeomlott. A hannoveri kormány építtette újjá, amely végül átvette Goslárt. Korábban Poroszország, majd Vesztfália része volt.

A város jellemzői

Goslar központjában található a legendás Piactér. A régi városháza, valamint a Céhház, amelyet simán szállodává alakítottak át, díszíti. A tér közepét egy szökőkút emeli ki, amelyen egy aranysas, a szabad császárváros jelképe emelkedik.

A 15. és 16. században a város a botrányok középpontjában állt. Hírnevét a hamis érmék gyártása rontotta. Ez azonban téves vád volt. Hogy bizonyítsa ártatlanságát, a városi tanács megváltoztatta az új ülésterem díszítését. A falakat és a mennyezetet vallási és mitológiai festményekkel díszítették.

A céhcsarnok 1494-ben készült el. Helyiségeit kereskedők és szabók foglalták el. A céheknek volt a legnagyobb befolyásuk a városban, és mint ilyenek, különböző kiváltságokra voltak jogosultak a császároktól. Ezért láthatók a homlokzaton az uralkodók alakjai.

Ha a tér keleti oldalán sétálunk, egy másik ősi épületet is láthatunk. Egykor a Kaiserinhaus kincstárának adott otthont. A nyeregtetőt harangjáték díszíti. Naponta négyszer lehet megfigyelni a miniatűr ajtók kinyílását, amelyekből a figurák lépnek ki. Harangzúgás kíséretében a Rammelsberg-bánya története kerül bemutatásra.

A város különlegessége a színes miniatűr utcák és sikátorok. A 13. és 16. században épült szakrális házak is találhatók itt. Különböző élénk színű falfestményekkel díszítettek.